a Kisalföld szigetközi régióját: sokat járok arra felé foglalkozásokat tartani. Tündéri gyerekeket, kedves embereket, csodaszép falvakat, remek közösségeket ismertem meg. Mindig jó hangulatban telnek az órák, amit gyapjú gyömöszöléssel töltünk, rendszerint, ha az idő is engedi természetesen kint a szabadban, gyönyörű környezetben, friss levegőn. Hétvégén Ásványráró felé vitt az utam.
Az ovis nyílt nap után rengeteg időm maradt estig, így kisétáltam a fotómasinámmal a Duna partjára. Egy jó órás séta után elértem a vízpartot, no nem azért mert a töltéstől ilyen messze lenne, hanem mert félpercenként megálltam és lélegzetvisszafolytva bámultam egy-egy felröppenő madarat, hatalmas öreg fát, köveken napozó gyíkot, levelek közt megbújó bogárkát. A távolból hallatszott a záráson átrohanó víz zúgása, s ahogy csavarogtam mind messzebb és messzebb, jóleső, elégedett szabadságérzés kerített hatalmába.
A csobogó víz partján heverő hatalmas kövek egyike alkalmas helynek bizonyult egy kis meditációra, mielőtt haza autóztam.
Felejthetetlen napom volt!
2 megjegyzés:
Itt nőttem föl. Mágikus hely, ugye? Jól esett olvasni a bejegyzésedet, és szépek a fotók! :-)
Igen bizony az :)Jó lehetett itt felnőni! Köszönöm, hogy olvastad és tetszett!
Megjegyzés küldése