Oldalak

2014. április 16.

Szeretem

a Kisalföld szigetközi régióját: sokat járok arra felé foglalkozásokat tartani. Tündéri gyerekeket, kedves embereket, csodaszép falvakat, remek közösségeket ismertem meg. Mindig jó hangulatban telnek az órák, amit gyapjú gyömöszöléssel töltünk, rendszerint, ha az idő is engedi természetesen kint a szabadban, gyönyörű környezetben, friss levegőn. Hétvégén Ásványráró felé vitt az utam. 




Az ovis nyílt  nap után rengeteg időm maradt estig, így kisétáltam a fotómasinámmal a Duna partjára. Egy jó órás séta után elértem a vízpartot, no nem azért mert a töltéstől ilyen messze lenne, hanem mert félpercenként megálltam és lélegzetvisszafolytva bámultam egy-egy felröppenő madarat, hatalmas öreg fát, köveken napozó gyíkot, levelek közt megbújó bogárkát. A távolból hallatszott a záráson átrohanó víz zúgása, s ahogy csavarogtam mind messzebb és messzebb, jóleső, elégedett szabadságérzés kerített hatalmába. 










A parton csodálatos látvány fogadott: a zárás egyik oldalán a méltóságteljesen hömpölygő hatalmas víz, a másik oldalon a rohanó áradat. Csak álltam ott földbe gyökerezett lábbal, néztem a folyót, mely tavaly júniusban igencsak fenyegető veszélyt jelentett a Szigetköznek.












A csobogó víz partján heverő hatalmas kövek egyike alkalmas helynek bizonyult egy kis meditációra, mielőtt haza autóztam.
Felejthetetlen napom volt!

2 megjegyzés:

aarkus írta...

Itt nőttem föl. Mágikus hely, ugye? Jól esett olvasni a bejegyzésedet, és szépek a fotók! :-)

Nia írta...

Igen bizony az :)Jó lehetett itt felnőni! Köszönöm, hogy olvastad és tetszett!